Tegnap este nagy büszkén kipakoltam az udvarra a Samsung videokameránkat, mondván, hogy a -3,5 m fényes ISS átvonulást majd jól lefilmezem. Emellett szerettem volna lefotózni a 21:30-ra ígért -6m fényes Iridium felvillanást is. Nos, a kísérlet mondhatjuk teljes kudarcot vallott. Az Iridium műhold 12° „magasan” dzsemborizott az égen, rá kellett jöjjek, hogy túl alacsonyan ahhoz, hogy a szomszéd kerítése felett az állványom tetejéről a kis Canon objektívje rálásson. Szabad szemmel mindenesetre nagyon szép látványt nyújtott, bár Siófok fénybúrája erősen csökkentette a felvillanás kontrasztját. Semmi gond, mondottam magamnak, majd a 10 perccel későbbi ISS átvonulást megörökítem. Időben bekapcsoltam a kamerát, közben beállítottam a fényképezőt is (CHDK 65 mp-es expo). ISS jön, kamera forog, exponáló gomb lenyomva. Esemény megtörtént, nagyon szép volt (imádom nézni), lehet, hogy ez már valami műhold fetisizmus. Kamerát nézem vissza, nem látszik semmi, valószínűleg nem elég érzékeny az a valami, amin nyomot kellett volna hagynia az űrállomásnak. Szám legörbült, de azért bizakodva néztem meg a „hosszú expozíciós” felvételt. A Canon nem exponált – esküszöm, hogy megnyomtam azt a fránya gombot -, így nem készült felvétel… Bizakodó vagyok, a ma esti átvonulást már biztosan sikerül lekapnom.

Hogy legyen némi sikertörténet is a mai bejegyzésben: 1928-ban a mai napon született Gerald Hawkins angol csillagász és archeo-csillagász. 1952-ben írta meg doktori disszertációját a rádiócsillagászat témakörében, később Sir Bernard Lovell-lel dolgozott a Manchester-i Egyetemen. 1965-ben ő publikálta először azt az elképzelést, miszerint a Stonehenge kőkörei igazából kőkorszaki csillagászati megfigyelőhelyek voltak, amelyeket építőik a Nap és a csillagok mozgásának megfigyelésére használtak. Az egyetem IBM 7090-es számítógépe segítségével modellezte a Stonehenge-i romok elhelyezkedését a Nap és a Hold múltbeli mozgásával összefüggésben. A régész társadalom meglehetősen szkeptikusan fogadta Hawkins elképzeléseit. A neves őskorkutató Richard Atkinson „nem túl meggyőző, öntelt és hanyag” munkának titulálta a publikációt. Ezt a kemény kritikát később visszavonta. Hawkins elképzeléseit később több prehisztorikus építmény tájolása is bizonyította. Foglalkoztatták a perui Nasca-vonalak és a 90-es évektől érdeklődését a gabonakörökre is kiterjesztette. 2003-ban hunyt el.

A Wikipédián Hawkins szócikkében megemlítenek egy különös epizódot: 1991 júliusában végén, augusztus elején a Wiltshire-beli Alton Barnes melletti mezőn egy amerikai gabonakör kutató (Eric Beckjord) belevágott egy üzenetet a gabonába „Beszéljetek hozzánk!” (Talk to us!) felirattal. Egy héttel később a közeli Milk Hill mellett „válaszként” újabb gabona-üzenet jelent meg rejtélyes, rúnaírásnak tűnő betűelemekből. Hawkins cikket írt az esetről, amit a Cerealogist című lap közölt le. Az írásjelek Hawkins szerint az „Oppono astos – A ravaszság (csalás) ellen vagyok!” jelentéssel bírnak…

Én szeretem a rejtélyes és misztikus történeteket, mert szórakoztatnak, de a gabonakörös sztorik mindig megfeküdték a gyomromat. Biztosan bennem van a hiba.

Sajnos a hétvégén nem volt sok időm sem észlelni, sem a bloggal foglalkozni. Feleségem nagymamája rosszul lett, mentő vitte a zalaegerszegi kórházba. Elutaztunk meglátogatni, majd Keszthelyen voltunk a sógoroméknál. Hála Istennek a mama már otthon van, bár kicsit fokozottabban kell majd rá figyelni, mert nehezebben kommunikál és mozog.

Idén megint megszervezek egy járdacsillagászatot a kiliti érdeklődőknek. Az időpontnak 2011. május 7-ét (szombatot) néztem ki. Nagyjából az első negyed környékén lesz a Hold, így biztosan nagyon szép látványt fog nyújtani a távcsőben. A Szaturnusz is észlelésre alkalmas pozícióban lesz, de a pontos programot még ki kell találnom. A saját távcsöveimen kívül befogok még egy 130/650-es Newtont és egy ismerősöm 90/1250-es MC teleszkópját. Majd készítek szórólapokat, remélem sok ember el fog jönni.

Nem tudom mennyire emlékeztek rá, de tervben volt egy néhány éve lezuhant és azóta nem háborgatott meteorit felkeresése fémkeresővel. Nos a projekt még mindig függőben van, a fémkeresős ismerősöm szabadideje és a saját időbeosztásom nagyon nehezen egyeztethető össze. Úgy tűnik, hogy mégis pont kerül a történet végére, mert kölcsön kapom tőle a keresőt, így magam is meg tudom oldani a kutatást. Az időjósok szerint ezen a hétvégén elég felhős és esős lesz az idő, de a jövő vasárnap - május 1-én - megpróbálom végre felkutatni az égi követ.

Tegnap este 21:12-kor -3,5m fényesen a déli égbolton áthúzott felettünk az ISS. A Samsung Galaxy3-am Heavens Above kliense szépen, pontosan megmutatta az esemény helyét. Igyekeztem lefényképezni az átvonulást, de nem nagyon jól sikerültek a fotók. Az is igaz, hogy csak 15mp-es expozíciókat lőttem a kis Canon Powershot a530-al. A Heavens Above szerint ma, 21:37-től újabb fényes átvonulás várható, ha jó idő lesz ma már a CHDK által megengedett leghosszabb, 65mp-es expozícióval próbálkozom! Az ISS előtt 10 perccel észak felé 12° magasan -6m fényes Iridium felvillanás lesz. Azt is megpróbálom lekapni. Remélem estére kitisztul az ég, mert most ha kinézek csak felhők, felhők és keletre még némi felhő.

Boldog 60. születésnapot Anya és természetesen boldog névnapot Apa!

És persze boldog születésnapot Christian Huygens-nek is, a neves holland matematikus, fizikus, csillagásznak, aki 1629. április 14-én látta meg a napvilágot Hágában. 1650-ben 6 cm-es objektívátmérőjű távcsövével ő fedezte fel a Szaturnusz bolygó Titán nevű holdját. Matematikai könyveket írt, órák konstruálásával és tökéletesítésével foglalkozott, de a megfigyelő csillagászat terén is dolgozott. A fizika tudományában meghatározta a centripetális erő törvényét, de nevéhez fűződik a rugalmas ütközés törvényének megalkotása is.

Szégyen és gyalázat, de tegnap nem volt időm blogolni. Holnap lesz édesanyám 60. születésnapja. A munkahelyemen a SAP HR mellett igyekeztem néhány régi képet beszkennelni róla, mert szeretnék készíteni egy bemutatót, ami az életét ölelné fel gyermekkorától máig. Délután még tanítottam Zamárdiban, majd este felléptünk (táncoltunk) egy étteremben, így kb.fél kilenc kötül kerültünk ágyba. Már se erőm, se kedvem nem volt internetezni.

Bár szinte az összes média tele volt vele, nekem is meg kell emlékeznem gyerekkorom egyik ismeretlen hőséről Gagarinról. 1971-ben születtem, három évvel Gagarin halála után. Mire érdekelni kezdett az űrkutatás, meg a csillagászat, ő már ugyanolyan legendás hős volt a szememben, mint mondjuk McLane parancsnok. Úgy értem érinthetetlen, szinte képzeletbeli szereplője, egy általam személyesen meg nem tapasztalt eseménynek. Értettem, hogy mit vitt végbe, a tisztelet is megvolt bennem, mégis inkább amolyan történelmi személyiségként tekintettem rá. Szimpatikus mosolya a szovjet propagandagépezet nélkül is megnyerte a legtöbb ember szívét.

Sokkal közelebbi kapcsolatot érzek a Columbia űrrepülőgép STS-1 küldetésének tagjaival. Young parancsnok és Crippen pilóta szinte a "szemem előtt" emelkedett az égbe 1981. április 12-én, vagyis éppen 30 éve. (Máig emlékszem a Magyarország című hetilap cikkére.) Az eszköz, amivel az űrbe indultak gyakorlatilag éles tesztelés alatt volt, ennek megfelelően nem kevés problémával szembesültek az úton. Persze ezt akkor még 10 évesen én nem tudtam. Ilyen problémák voltak például a hővédő lapok meglehetősen nagy arányú sérülései, de gondok voltak a szilárd hajtóanyagú segédrakéták leválásakor is. Hibásan működött a WC és a téves előzetes számításoknak köszönhetően a hangsebesség többszörösével száguldó űrsikló aerodinamikája is hagyott némi kívánni valót maga után. A Columbia szerencsére épségben teljesítette első misszióját és 1981. április 14-én sikeresen landolt az Edwards Légi Támaszpont 23-as kifutóján. Érdekesség, hogy az STS-1 fehérre festett külső tankkal repült. A harmadik küldetést követően a tankot nem festették le, meghagyták az eredeti narancssárga színt, ezzel is 272 kg súlyt spórolva a kilövésnél.

A Columbia az STS-107 küldetésről való visszatéréskor 2003. február 01-én, egy sérült szárnyrész miatt felrobbant. A katasztrófában hét űrhajós vesztette életét.

És még egy kis visszaemlékezés: 1970-ben a mai napon április 13-án hangzott el a híres (hírhedt) mondat először Svigert, majd Lowel űrhajósok szájából az Apollo-13 fedélzetén: "Houston, we've got a problem!", miután a holdkompot eltalálta egy meteoroid.

A hétvégén kitűnő idő volt az észleléshez! Persze nem észleltem, bár szombat délután a 10*50-es Bresseremmel kézből megcsodáltam a dagadó Holdat. Szombat éjjel a szomszéd tinédzser lányka szülinapi bulit tartott, ami hajnali fél ötig tartott. A feleségem ekkor már az idegösszeomlás határán volt az állandó tu-tuc-tól, meg a mizu-mizu-tól, így átmentem és megkértem a fiatalokat, hogy ha lehet, mostantól csendes-ülős parti legyen. Lejjebb vették a hangerőt, de reggel 6-tól folytatták, gondolom az már az after-party volt. Na mindegy, apukának majd mondani fogom, hogy ilyet azért legközelebb ne... Annyira azért nem voltam fáradt, hogy a hajnali eget  meg ne csodáljam a teraszon.

51 éve, pontosabban 1960. április 8-án kezdődtek meg az emberiség első próbálkozásai annak érdekében, hogy földön kívüli civilizációk rádió nyomait találjuk a világűrben. Az Óz világának hercegnője után OZMA projektnek keresztelt kezdeményezésben Frank Drake csillagász 4 hónapon keresztül kutatta - eredménytelenül - a legközelebbi csillagokról érkező jeleket. Elsőként a 11 fényévre található Tau Ceti, majd a 10 és fél fényévre levő Epsilon Eridani csillag irányába fordították a greein bank-i rádióobszervatórium 26 méter átmérőjű tányérantennáját. A témáról bővebben az origo [Tudomány] rovatában egy Almár Ivánnal készített tavalyi interjú kapcsán olvashattok. Az angolul tudóknak érdekes lehet még a témában Frank Drake visszaemlékezése az OZMA indulásának napjaira.

Áttételesen az idegen civilizációknál és az évfordulóknál maradva 1901. április 11-én született Donald H. Menzel amerikai csillagász és asztrofizikus. Eredetileg kémiát tanult a Colorado-i Egyetemen, de az 1918. június 8-i napfogyatkozás megfigyelésének élménye arra sarkalta, hogy szakot váltson, így átnyergelt a csillagászat területére. Egyike volt a világ első elméleti asztrofizikusainak. Többek között a Nap kutatásának szakértője, a Harvard obszervatórium igazgatója volt. Legendás harcot vívott az egyre terjedő UFO jelenséggel. Szkepticizmusa és logikus, érthető magyarázatai sok UFO észlelésről  és csalásról rántották le a leplet. 1980-ban Magyarországon is megjelent Csillagászat című könyve. Nekem is megvan, nagyon szép és kitűnő ismeretterjesztő mű.