Tegnap este nagy büszkén kipakoltam az udvarra a Samsung videokameránkat, mondván, hogy a -3,5 m fényes ISS átvonulást majd jól lefilmezem. Emellett szerettem volna lefotózni a 21:30-ra ígért -6m fényes Iridium felvillanást is. Nos, a kísérlet mondhatjuk teljes kudarcot vallott. Az Iridium műhold 12° „magasan” dzsemborizott az égen, rá kellett jöjjek, hogy túl alacsonyan ahhoz, hogy a szomszéd kerítése felett az állványom tetejéről a kis Canon objektívje rálásson. Szabad szemmel mindenesetre nagyon szép látványt nyújtott, bár Siófok fénybúrája erősen csökkentette a felvillanás kontrasztját. Semmi gond, mondottam magamnak, majd a 10 perccel későbbi ISS átvonulást megörökítem. Időben bekapcsoltam a kamerát, közben beállítottam a fényképezőt is (CHDK 65 mp-es expo). ISS jön, kamera forog, exponáló gomb lenyomva. Esemény megtörtént, nagyon szép volt (imádom nézni), lehet, hogy ez már valami műhold fetisizmus. Kamerát nézem vissza, nem látszik semmi, valószínűleg nem elég érzékeny az a valami, amin nyomot kellett volna hagynia az űrállomásnak. Szám legörbült, de azért bizakodva néztem meg a „hosszú expozíciós” felvételt. A Canon nem exponált – esküszöm, hogy megnyomtam azt a fránya gombot -, így nem készült felvétel… Bizakodó vagyok, a ma esti átvonulást már biztosan sikerül lekapnom.
Hogy legyen némi sikertörténet is a mai bejegyzésben: 1928-ban a mai napon született Gerald Hawkins angol csillagász és archeo-csillagász. 1952-ben írta meg doktori disszertációját a rádiócsillagászat témakörében, később Sir Bernard Lovell-lel dolgozott a Manchester-i Egyetemen. 1965-ben ő publikálta először azt az elképzelést, miszerint a Stonehenge kőkörei igazából kőkorszaki csillagászati megfigyelőhelyek voltak, amelyeket építőik a Nap és a csillagok mozgásának megfigyelésére használtak. Az egyetem IBM 7090-es számítógépe segítségével modellezte a Stonehenge-i romok elhelyezkedését a Nap és a Hold múltbeli mozgásával összefüggésben. A régész társadalom meglehetősen szkeptikusan fogadta Hawkins elképzeléseit. A neves őskorkutató Richard Atkinson „nem túl meggyőző, öntelt és hanyag” munkának titulálta a publikációt. Ezt a kemény kritikát később visszavonta. Hawkins elképzeléseit később több prehisztorikus építmény tájolása is bizonyította. Foglalkoztatták a perui Nasca-vonalak és a 90-es évektől érdeklődését a gabonakörökre is kiterjesztette. 2003-ban hunyt el.
A Wikipédián Hawkins szócikkében megemlítenek egy különös epizódot: 1991 júliusában végén, augusztus elején a Wiltshire-beli Alton Barnes melletti mezőn egy amerikai gabonakör kutató (Eric Beckjord) belevágott egy üzenetet a gabonába „Beszéljetek hozzánk!” (Talk to us!) felirattal. Egy héttel később a közeli Milk Hill mellett „válaszként” újabb gabona-üzenet jelent meg rejtélyes, rúnaírásnak tűnő betűelemekből. Hawkins cikket írt az esetről, amit a Cerealogist című lap közölt le. Az írásjelek Hawkins szerint az „Oppono astos – A ravaszság (csalás) ellen vagyok!” jelentéssel bírnak…
Én szeretem a rejtélyes és misztikus történeteket, mert szórakoztatnak, de a gabonakörös sztorik mindig megfeküdték a gyomromat. Biztosan bennem van a hiba.
