Tegnap ebéd előtt hegesztőüvegen keresztül megnéztem a Napot, szabad szemes napfoltok után kutatva. Mit ad Isten, kettő foltcsoportot is láttam, így elhatároztam, hogy a vasárnapi rántott hús után - idén először - kipakolom a távcsövemet és megvizsgálom közelebbről a dolgot. Nem kerítettem nagy feneket az ügynek, a refraktoromat, meg egy kis sámlit  kivittem a teraszra, aztán bőszen vizslatni kezdtem a foltokat. Az időjárás viszonylag kegyes volt, mivel kellemes langy meleg verődött vissza a mögöttem levő üvegajtóról. A szél olykor igen élénken járt, meg-megrázva az állványt. A nyugodtság csapnivaló volt, vizuálisan is hosszú másodpercek teltek el, hogy éles képet láttam, a napkorong széle erősen hullámzott.

A távcsövön keresztül három foltcsoportot figyeltem meg. Szépen látszódott a 1164-es számú, pillangóra, vagy szitakötőre emlékeztető foltrendszer. Tőle keletre a korong másik felén a 1166-os számú elnyúlt foltcsoport volt észlelhető. Lejjebb, a 1165-ös számú, jóval halványabb, kevésbé markáns képződmény látszódott.

Megpróbáltam lefényképezni a látottakat, de a hullámzó levegő nagyon megnehezítette a fókuszálást, ráadásul nem vittem ki a laptopomat az élességállítás segítésére, így csak a Canon A530 viszonylag kicsi LCD-jén próbáltam használható eredményt elérni. ISO 80-as érzékenységgel f7.1-es nyílással és 1/80 mp záridővel lőttem pár képet, a magam készítette adapter segítségével. A fotókból ennyit lehetett kihozni.