Csatlakozva az április 4-i világméretű csillagpartihoz én is meghirdettem egy esti nézelődést szűkebb lakóhelyemen, Siófok-Kilitin. Készítettem egy szórólapot, amelyet egy kellemes séta mellett bedobáltam a környező utcákban, valamint megkértem a feleségemet, aki a helyi iskolában tanító, hogy propagálja a szülők és a kollégái között az eseményt. Úgy terveztem, hogy 20:00 órától 23:00 óráig kitelepülök az utca végén fekvő játszótéri focipályára a newtonommal, a refraktorommal, meg egy állványra szerelt binokulárral.

Felkészültem a csillagképekből, fényesebb csillagokból, valamint az aktuálisan látható érdekességekből, valamint kinyomtattam néhány műhold átvonulás keresőtérképet, és egy 21:13-kor  megjelenő Iridium-flare keresőtérképet. Este 7-kor nekiálltam kipakolni a családommal. Asszony, apu, anyu, gyerekek, mindenki segített. 20:00-kor harcra készen álltunk a távcsövek mellett. A newton a Holdra irányítva, a refraktor LM-jében a Szaturnusz és a jól látható Titán, a binokulárban pedig a Fiastyúk sziporkázott. A tükrös távcsövemen nincsen óragép, így Dani, a feleségem nagyfia volt beosztva mellé, mint élő RA motor. Néhány percen belül elkezdtek szállíngózni az emberek. Felnőttek, gyerekek vegyesen, családok és magányos érdeklődök. Röviden és nagyon szelíden ismertettem a távcsőhasználat alapvető szabályait, majd elkezdődött a folyamatos észlelés. Miközben a nép türelmesen és meglepően fegyelmezetten a távcsövekhez járult, én a tavaszi égbolt aktuálisan látható szépségeiről tartottam egy kiselőadást zöld lézerrel a kezemben. (Amikor először bekapcsoltam, a gyerekek szájából jól hallható: "Húúúú... Aztaaaaaa" hallatszott.) A népség figyelmesen hallgatott és olykor kérdezett, igyekeztem mindenre a legjobb tudásom szerint válaszolni. A hangulat leírhatatlan volt, lassan teljesen sötét lett, az emberek beszélgettek, nézelődtek, a gyerekek rendkívül élvezték a helyzetet. 21:13-kor mindenki észak felé fordult, ahol szinte másodpercre pontosan megjelent a várt és beharangozott Iridium-flare. A rövid várakozás alatt lopva az embereket néztem, volt valami nagyon érdekes abban, hogy egy csomó arc egy irányba tekintve némán fürkészi az eget. Igazi közösségi este volt, szerintem nagyon tetszett mindenkinek, a visszajelzések mindenesetre igen pozitívak voltak. Később a feleségem otthon elkezdte összeszámolni azokat a megjelenteket, akiket ismertünk... több, mint 50-en jöttek el! Mindenképpen sikeresnek ítélem a programot, egészen biztosan folytatni fogom az "ismeretterjesztő" tevékenységet, a következő célpont a helyi iskola!

Fényképek itt!