Nagyon régen nem rajzoltam már semmit, bár annak idején rajz szakkollégistaként végeztem a tanítóképző főiskolán, igaz nem voltam a legjobbak között. Csillagászati témák rajzolását valamikor a 90-es évek közepén abbahagytam. Azóta - leszámítva a kötelező "Pont-pont, vesszőcske" műveimet a kislányomnak-  nem fogtam ceruzát a kezemben. Dr. Hannák Judit,  Bognár Tamás és Cseh Viktor művein felbuzdulva elhatároztam, hogy újra megpróbálok távcső mellett rajzolni.

Június 12-én éjjel viszonylag tiszta ég fogadott, így kipakoltam a kölcsönben nálam állomásozó Skywatcher 127/1500-as MC tubust. Fejemen egy vörös fényű fejlámpával nekiláttam felskiccelni a Gassendi krátert. Ahogy nézegettem és váltogattam az okulárokat egyre több részlet jött elő. Zavarba ejtően sok mindent le kellett volna rajzolnom, hogy élethűen visszaadjam a fantasztikus látványt. Emlékszem, régebben is mindig olyan érzésem volt rajzolás közben és után, hogy nem megfelelően sikerült megfognom a látottakat. Másnap és később visszanézve a rajzaimat ez a benyomás mindig tompult, de ott a távcső mellett olyan "félkész" érzésem volt. Ez most elmaradt hála istennek. Szépen lassan kialakítottam a kráter fő vonalait, behúztam a legsötétebb területek árnyékait, majd a szokásos 1-10-es skála segítségével megjelöltem az árnyalatokat. Mindezt egy HB-s ceruzával egy vázlatfüzetben. A Hold már lenyugvóban volt, így a légkör meglehetősen hullámzott, megnehezítve a részletek megfigyelését. Kb. 1/2 2-kor fejeztem be az észlelést.

Másnap kidolgoztam a vázlatot. A rajz véglegesítése során elkövettem azt a hibát, hogy közvetlenül a vázlatra vittem fel az árnyalatokat. Ezt legközelebb nem így fogom csinálni. A vázlat alapján egy új lapon fogom elkészíteni a kész rajzot. A végeredményt ide kattintva, vagy a képen klikkelve nézhetitek meg.