Már nem tudom pontosan, hogy hol láttam először az Alien (Nyolcadik utas a Halál) című remekművet, de arra tisztán emlékszem, hogy a film elején bemutatott néhány másodperc hangulata rettentően megfogott. Az addig "megszokott"dübörgő, vagy éppen sivítva elhúzó űrhajók helyett a síri csendben lebegő Nostromo, a hidegen derengő ködök és persze a háttérben lassan közeledő LV426 látványa igazán jól visszaadta az űr hidegségét és az asztronauták jelentéktelenségét és magányosságát. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de az iowa-i egyetem honlapján található hanganyagot hallgatva egyből az előbbi kép ugrott be.
A Donald A. Gurnett professzor által összegyűjtött rádiófelvételek olykor igazán kísértetiesnek tűnnek, és ha hagyjátok magatokat egy kicsit elmerengeni a hallottakon, akkor simán átjön, hogy az űr, legyen bármilyen szép is, igazán embertelen és idegen hely. A Cassini űrszonda RPWS (Radio and Plasma Wawe Science) műszere által rögzített, a Szaturnusz villámainak és mágneses mezejének hangjai elmennének egy jobb űr-horror film effektjeinek:
