Ahogy azt az előző postban írtam, csillagos ég nem lévén, kipróbáltam a Cheshire-okulárt, amit a távcső mellé adtak. A távcsövet feltettem az EQ3-ra, majd vízszintbe állítottam. A tubuson fennhagytam a porvédő sapkát, az okulárfoglalatba erősítettem a kollimációs okulárt, amelynek az oldalsó nyílásába kb. 30 cm-ről belevilágítottam egy 40W-os olvasólámpával. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy az eredmény sokkal egyértelműbb lesz. Láttam egy fényes zöldes színű pontot, körülötte halványabb koncentrikus körökkel. A legfényesebb ív alakja is tökéletes körnek tűnt, ugyan a jobb felső részén, úgy 1-2 óránál halvány kiöblösödés látszódott. Azonban ha megmozdítottam egy kicsit is az okulárt, akkor a kiöblösödés elhalványult, alakja megváltozott. Ez azt is jelentheti, hogy az okulár  fényvisszaverő "felülete" egyenlőtlen nem? No mindegy...
Nem jelent meg több fényes folt a látómezőben, mint ahogy azt az angol cikkek írták. Ebből arra következtetek, hogy az objektív nincs - nagyon - elállítódva. Ha betettem a Celestron zenittükröt, akkor a folt képe egy kicsit szabálytalanabb, kómásabb lett. Ezt azt jelentheti, hogy a zenittükör kidolgozása nem a legprecízebb. Már alig várom, hogy a csillagos ég alatt is ki tudjam próbálni a teleszkópot. Sajnos, ahogy az előrejelzést nézegetem, ez nem ezen a héten lesz...