Azt hiszem, nagyjából öt éves koromban kezdődött minden Iregszemcsén. Iregszemcse egy község Tolna megyében és gyermekkori nyaraim többségét itt töltöttem. A szomszédban lakott egy Hugi becenevű lány, aki kb. húsz éves lehetett akkoriban. Magára a lányra már nem annyira emlékszem, de a langyos nyárestéken rengeteget mesélt a csillagokról, bolygókról a Holdról és a Napról. Ezek a mesék nem lehettek igazán pontos, tudományos eszmefuttatások de kellően érdekesek voltak ahhoz, hogy megalapozzák az érdeklődésemet a csillagászat iránt.


Később aztán az iskolában olyan könyveket olvastam, mint az Égbolt felfedezői, Kulin György: A távcső világa, meg Hédervári Péter Képes csillagvilág című kötete. Mindezek mellett a szüleimtől egy húsvétra megkaptam életem első távcsövét, egy 3,5 cm átmérőjű Uránia féle "dióverőt", amelynek az okulár részét külön kézi mikroszkópként lehetett használni. Ezzel a "műszerrel" a Holdon kívül nem nagyon lehetett semmit sem látni, annyira terhelt volt az optikája. A középiskola első osztályát Zalaegerszegen jártam a katonai kollégium növendékeként. Itt ismertem meg Juhász Tibor tanár urat, és az Albireo Amatőrcsillagász Klubot és itt láttam először komoly csillagászati műszereket. Két emlékezetes táborban is részt vettem a gyönyörű Zalaszentlászló nevű településen, ahol Kiszely Krisztián barátommal nem kevés gondot okoztunk a tanár úrnak... azt hiszem soha nem fogom elfelejteni a délutáni felolvasásokat Atkins: Teremtés c. könyvéből.

1988. karácsonyára kaptam meg eddigi legjobb távcsövemet, egy 10 cm átmérőjű, f/10-es fényerejű Newton rendszerű tükrös távcsövet. Ezt a teleszkópot is az Urániában gyártották, két okulár jött vele, egy 50x-es és egy 100x-os nagyítású. Én magam eszkábáltam egy orosz fényképezőgép objektívjéből egy 25x-ös nagyítású harmadikat. Sokat észleltem, főleg a Holdat, Jupitert, Szaturnuszt és a Messier-album leírásai alapján a fényesebb mély-egeket.

A főiskola után aztán hosszú szünet következett. Bár érdeklődésem továbbra is megmaradt a csillagászat iránt - sokat olvastam, de nem észleltem többet. A munka, család, gyerek-projekt, meg sok minden más miatt mostanáig nem is gondoltam az újrakezdésre.
A távcsövem rendszeresen leporolva ugyan, de kihasználatlanul állt.

A kislányom már nagyobbacska, nem tölti ki minden időnket, ráadásul teljesen véletlenül olvastam egy hirdetést az Uniotik Bt-től távcsőtükrök újraalumíniumozásáról, így elhatároztam, hogy szétszedem és felújítom a már 12 éve pihenő teleszkópomat. A tükröket elküldtem Budapestre, a mechanikát szétszedtem, megpucoltam, megolajoztam. Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy itt dokumentáljam a távcsövem és az egykor annyira szeretett hobbym újraélesztését.