Csak nem bírok elszakadni a Naprendszert bemutató oldalaktól. Most egy olyan flash-es honlapot találtam, ahol szép animáción és grafikán keresztül megismerhetjük bolygórendszerünk "működését". Főleg gyerekeknek lehet érdekes az oldal. Bár angol nyelvű, annyira egyértelmű a kezelőfelület, hogy simán el lehet igazodni rajta.

Naprendszer modell

Nyugi nem magamtól találtam ezt a fantasztikusan eredeti címet a bejegyzésnek. A Scientific American weblapján leltem a következő oldalra:

8 wonders of the Solar System.

A Hugo-díjas művész, Ron Miller képein és fantasztikusan látványos animációkon keresztül mutatják be a Szaturnusz gyűrűit, a Jupiter Nagy Vörös Foltját, az Enceladus és a Triton gejzírjeit, a Mars kanyonjait, egy napfelkeltét a Merkúron és még sok minden mást. Nagyon látványos, a szakköröseim imádták, különösen a Nagy Vörös Folt gigantikus hurrikánjának kisfilmje tetszett nekik.

Amikor az első űrrepülőgépet fellőtték 1981 áprilisában, meg voltam győződve, hogy ez lesz az űrutazás jövője. 10 éves voltam, imádtam mindent, ami nem szovjet. Az amerikai űrhajósok mindig sokkal szimpatikusabbak voltak, az űrruháikon rengeteg logó és felvarró. Az oroszokat szürkének és unalmasnak tartottam, a Szojuz sem hasonlított egyik filmben látott űrhajóhoz sem. Az űrsikló azonban teljesen lenyűgözött. Még az 1986-os Challenger katasztrófa sem tudta megingatni a bizalmamat az STS flottában. Érdekes fintora a sorsnak, hogy az általam akkor kicsit érdektelenebbnek tartott orosz technológia segíti majd ki az amerikaiakat a közeljövőben.

A Discovery különösen közel állt a szívemhez, mivel ezzel a siklóval állították pályára a Hubble űrteleszkópot és a távcső javításait is ezzel az űrrepülővel végezték el. A Discovery 2011. március 09-én délután 6 óra körül utoljára tért vissza a világűrből (STS-133). A visszavonult űrsiklót a NASA ki fogja állítani a Smithsonian Repülési és Űrhajózási Múzeumban. Innen kívánok hosszú, boldog nyugdíjas éveket neki.

A Knights of Cydonia Region blog összeállított egy nagyon jó kis videós válogatást, ajánlom figyelmetekbe!

Tegnap ebéd előtt hegesztőüvegen keresztül megnéztem a Napot, szabad szemes napfoltok után kutatva. Mit ad Isten, kettő foltcsoportot is láttam, így elhatároztam, hogy a vasárnapi rántott hús után - idén először - kipakolom a távcsövemet és megvizsgálom közelebbről a dolgot. Nem kerítettem nagy feneket az ügynek, a refraktoromat, meg egy kis sámlit  kivittem a teraszra, aztán bőszen vizslatni kezdtem a foltokat. Az időjárás viszonylag kegyes volt, mivel kellemes langy meleg verődött vissza a mögöttem levő üvegajtóról. A szél olykor igen élénken járt, meg-megrázva az állványt. A nyugodtság csapnivaló volt, vizuálisan is hosszú másodpercek teltek el, hogy éles képet láttam, a napkorong széle erősen hullámzott.

A távcsövön keresztül három foltcsoportot figyeltem meg. Szépen látszódott a 1164-es számú, pillangóra, vagy szitakötőre emlékeztető foltrendszer. Tőle keletre a korong másik felén a 1166-os számú elnyúlt foltcsoport volt észlelhető. Lejjebb, a 1165-ös számú, jóval halványabb, kevésbé markáns képződmény látszódott.

Megpróbáltam lefényképezni a látottakat, de a hullámzó levegő nagyon megnehezítette a fókuszálást, ráadásul nem vittem ki a laptopomat az élességállítás segítésére, így csak a Canon A530 viszonylag kicsi LCD-jén próbáltam használható eredményt elérni. ISO 80-as érzékenységgel f7.1-es nyílással és 1/80 mp záridővel lőttem pár képet, a magam készítette adapter segítségével. A fotókból ennyit lehetett kihozni.

Az égbolt felhős, valamint elég hideg van. Én meg kényelmes vagyok és szeretem a meleget. Ergo nem pakolok ki, hanem kevés szabadidőmben olvasok és a webet böngészem. Így akadtam a Naprendszerünket ábrázoló fantáziaképre. Vigyázat, mert 18,09 Mb méretű, azonban megéri kivárni a betöltődését, mert igen hangulatos és látványos kép.