A szombati jó idő érdekében történő zsolozsmázás közben azért van némi időm a webet túrni. Így akadtam egy fiatalon elhunyt angol matematikus nevére, aki 166 éve éppen a mai napon – 1845. május 4-én - született. William Kingdon Clifford igen tehetséges és nagy jövő előtt álló matematikusként végzett a cambrindge-i Trinity College-ben. Az életrajza szerint számos korszakalkotó gondolata volt, többek között Einstein relativitás-elméletének egyik „előfutáraként” cikket írt az anyag térelméretéről (On the space theory of matter). Tanárként és tudományfilozófusként is elismerték. 1876-től többször rosszul lett, valószínűleg túlhajszolta magát, majd 1879. március 3-án Madeira szigetén tuberkulózisban elhunyt. A sors furcsa fintora, hogy 11 nappal később 1879. március 14-én a németországi Ulm városában született meg Albert Einstein.

Bár Clifford rövid élete már így is érdekes, én mégis azért írok róla, mert az életrajzi adatai szerint 1870. decemberében a szicíliai Catania-tól északra egy napfogyatkozás expedíció tagjaként túlélt egy hajótörést. Kicsit utána kutattam az esetnek az interneten és több nagyon érdekes részletet találtam. Az 1870. december 22-i teljes napfogyatkozás megfigyelésére több expedíció is szerveződött. A fogyatkozás igen kedvező módon Dél-Európában, Észak-Afrikában és az Égei-tenger vidékén volt látható. (A napfogyatkozás láthatóságának térképe) A Pietro Tacchini és Gaetano Cacciatore csillagászok által szervezett olasz tudóscsoport, a portugál João de Brito Capello meteorológus által vezetett portugál csoport mellett többek között angolok, oroszok és amerikaiak is készültek a jelenség észlelésére. Clifford az angol expedíció tagjaként a H.M.S Psyche fedélzetén indult el Szicíliába. Sajnos magának Cliffordnak nem találtam semmilyen feljegyzését az útról és az észlelésről, de egy útitársa W.G. Adams professzor nagyon hangulatos összefoglalót írt az eseményről. Egyébként is rajongok a XIX sz. viktoriánus koráért, gondoltam lefordítom a memoár némely részét. Nem vagyok kifejezetten egy műfordító, de igyekeztem a legjobbat kihozni magamból:

Ahogy nézem az időjárás előrejelzést, talán van némi esélye, hogy szombaton a flasztercsillagászat alatt elfogadható idő lesz. Ha csak annyian jönnek el, mint tavalyelőtt, akkor már elégedett leszek. Sajnos 2010-ben két alkalommal is el kellett halasztani az eseményt az eső és a felhők miatt. Ha minden jól megy, akkor négy „nagyobb” távcsövet és egy binokulárt állítok csatasorba. A 102 mm-es refraktorom és a 95 mm-es newtonom mellett még egy 130 mm-es newton és egy 95 mm-es makszutov-newton lesz a bemutató eszközpark. Minden távcső mellett állni fog egy olyan személy, aki segít a mechanikák kezelésében és megmutatja, hogyan kell fókuszálni. Az egyik teleszkópon a Holdat, egy másikon a Szaturnuszt lehet, majd megtekinteni. Be szeretném állítani az M44-et is valamelyik látómezőbe, a negyedik távcső célpontja pedig egy kettős lesz… talán a gamma Leonis, majd még meglátom. Aznap este lesz egy -6 magnitudós Iridium felvillanás is, tapasztalataim szerint azt nagyon szeretik az emberek. Közben persze elmutogatom a tavaszi csillagképeket és a történetüket is elmesélem.

Kicsit irigykedve csodálom a Tapsi krónikák blog írójának, Hannák Juditnak a rajzait, így elhatároztam, hogy a régi tanítóképzős, rajz-szakkollégiumos tudásomat leporolva megpróbálok egy-két „rajzot” készíteni először fényképekről, aztán a látómezőben látottakról. Kell vennem egy-két ceruzát, meg eszközt, mert szinte semmim nincs meg a főiskolás időkből.

Más. Az internetet böngészve találtam két olyan képet, amelyeket kitűnően fel lehet használni szemléltetésre egy-egy előadásban. Az egyik a csillagok és bolygók méreteit bemutató 3D-s grafika, a másik egy animált GIF, ami nagyon hatásosan jeleníti meg a Hold librációját.

Csillagok, bolygók mérete

Hold librációja

A múlt hetem meglehetősen telített volt. A húsvéti ünnepek gyorsan elteltek. A lányom mindenki meglepetésére focilabdát kért a nyuszitól, ennek köszönhetően többször kint voltunk a közeli grundon rúgni a bőrt. Egészen ügyes és egyáltalán nem fél a labdától. Április 24-én vasárnap gyönyörű délutáni napsütés volt nálunk, ezért kipakoltam a refraktoromat a hátsó teraszra. Előtte szétszereltem a fókuszírozót és lemostam az eredeti zsiradékot a fogaslécről és a csavarról. Lítium alapú MOL kenőzsírral pótoltam, majd összeraktam. Sokkal finomabban jár, a fókuszmotor is szebben viszi. A Nap gyönyörű volt, két nagyobb foltcsoportot is megfigyeltem. Sajnos rajzot, vagy fényképet nem készítettem. Elővettem azonban a Scopium kamerámat, amelyet legutóbb még Szarka Levente bütykölt. Amióta visszakaptam, azóta a dobozában várakozott, gondoltam most kipróbálom. Sajnos nem volt sikerélményem. Először is a kamera képét a laptopon nézve, zavaróan valami fekete folt látszódott a monitoron. Mielőtt még valaki oldalba lök, hogy „igen, azok a napfoltok”, nem, nem a Nap képén voltak a foltok, hanem valahogy a kamera által átadott képen. Miután ráálltam a napfoltcsoportra, fókuszáltam és elkezdtem rögzíteni a videót. Az elmentett állományokat azonban nem tudtam megnyitni feldolgozásra, mert hibásnak jelezte a számítógép őket. Így hát totális kudarc lett a pár órás észlelés vége. Nagy-nagy szomorúságomban nem is vizsgálódtam többet aznap este. Húsvét hétfőn sofőrködést vállaltam a táncosok locsoló túráján. Igen tanulságos volt… A múlt héten, csütörtökön-pénteken tréningen voltam Hévízen. A kollégámmal meg akartuk nézni az ISS átvonulásokat, de sajnos annyira rossz idő volt, hogy esélye sem volt a csillagos égnek. Azóta kiderült, hogy az Endeavour startját is elhalasztják 29-ről.

Csatlakozva az MCSE kezdeményezéséhez újra megszervezek egy járdacsillagászatot a lakóhelyemen Siófok-Kilitin. A Facebook-on is létrehoztam egy eseményt május 7-re, már többen jelezték, hogy részt kívánnak venni. Remélem az időjárás megfelelő lesz és sokan eljönnek aznap este.

No, tegnap éppen a késői vacsora közben érkezett a menetrendszerű ISS átvonulás. A kislányommal felpattantunk az asztaltól és kimentünk az udvarra, hogy megcsodálhassuk. A feleségem kezd egy kicsit furcsán nézni rám... Előtte már kipakoltam a pajtaajtó állványomat és pólusra álltam vele szemmel célzós módszerrel. A léptetést segítő CD lemezre 30°-onként szépen felragasztgattam egy-egy gyufaszálat, hogy könnyebben lehessen tekerni a sötétben. A fényképezőgépet beállítottam nagyjából a Gemini irányába, mert az előrejelzés szerint ott fog áthúzni az űrállomás. CHDK segítségével 40 mp-re állítottam az expocíciót, majd bekapcsoltam a RAW nyers kép rögzítést. Miután feltűnt az ISS exponáltam, az állványon található NASA technológiás léptető CD-vel pedig minden 5 mp-ben fordítottam 30°-ot. Az eredménnyel kapcsolatban elég vegyes érzéseim vannak. Biztosan én szúrtam el valamit. A kép "vezetése" nagyon jól sikerült, a csillagok nem húztak csíkot, az Ikrek csillagkép 5 magnitudós csillagai is felismerhetők rajta de a kép maga rendkívül zajos. Pedig a CHDK beállításainál találtam olyat, hogy dark frame subtraction és azt is bekapcsoltam. Utána kell olvasnom, mi lehet a hiba... Jah, és a képen látható pólót meg lehet venni 28.73 $-ért ide kattintva.

22 éve, 1989-ben a mai napon hunyt el Kulin György, a magyar amatőrcsillagász mozgalom legendás alakja. Végigolvastam a róla szóló Wikipédia szócikket, ami röviden összefoglalja az életét és elhatároztam, hogy megveszem a Sragner Márta által összeállított bibliográfiát.

IGEN! Sikerült. Lefényképeztem az ISS-t. Na nem kell cikizni, hogy "mi ebben a kunszt, én már vagy 1000-szer"... Nekem nagy élményt jelentett, amikor a memóriakártyáról átmásoltam a fényképeket és ott húzta a csíkot az állomás! Tudom, hogy már-már a fetisizmus határait súrolja a dolog, de nekem rendkívül tetszik ahogy néma csöndben áthúz felettünk az űrállomás.

Ugyanígy rajongok az Iridium felvillanásokért is. Végre rájöttem, hogyan tudom a CHDK mod-ot úgy beállítani a kis pocket gépemen, hogy használható eredményt kapjak. Ma este újra megpróbálom, de most a pajtaajtó mechanikámat fogom a fényképező alá tenni, hogy a csillagok ne húzzanak csíkot a felvételen. Egyetlen problémát az jelenthet, hogy kézi erővel fogom nyitni az állványt, így félő, hogy az ISS nyoma nem lesz tökéletes ívű a fényképen. No majd meglátjuk! Addig is fényképek a tegnapi átvonulásról: a Picasa albumomban.

1994. április 21-én egy lengyel csillagász, Alex Wolszczan bejelentette, hogy bizonyítékot talált egy, a Naprendszeren kívüli bolygó létezésére.A felfedezés egy szerencsés véletlennek volt köszönhető. Wolszczan 1990-ben a puerto rico-i Arecibo Rádióobszervatóriumban dolgozott. A 305 m átmérőjű antenna vevő egységét karbantartották, így megfigyeléseket csak közvetlenül az antenna feletti égrészleten lehetett végezni. Wolszczan a korlátozott lehetőségek mellett nekilátott, hogy pulzárokat vizsgáljon. A PSR B1257+12 számú pulzár rádiójelében gravitációs anomáliákra utaló eltéréseket fedezett fel, amiből arra következtetett, hogy a halott csillag körül egy, vagy több bolygó keringhet. Már egy csillag körül keringő bolygó felfedezése is óriási esemény lett volna, de egy pulzár körül keringő bolygórendszer  kimutatása igazán érdekes fordulat volt. Miután fennállt a veszélye a téves számításoknak Wolszczan megkérte Dale Frail csillagászt, hogy az Új-Mexikói Very Large Array rendszerrel ellenőrizze az előzetes számításokat. Miközben a kontroll megfigyelések folytak Andrew Lyne, egy brit csillagászcsoport tagja 1991. júliusában bejelentette, hogy exobolygót találtak egy másik pulzár körül ( PSR-1829-10). A csillagász társadalom felbolydult, a média is felkapta az új felfedezés hírét. Wolszczan továbbra is folytatta a saját számításait. 1991. szeptemberében végül sikerült elkészíteni a PSR B1257+12-es rendszer számítógépes modelljét és az eredmények kétséget kizáróan bizonyították, hogy a pulzár körül bolygók keringenek. Az események igazán drámai fordulatot vettek, amikor 1992. januárjában az Amerikai Csillagászati Társaság konferenciáján Lyne-t és Wolszczan-t felkérték egy nyilvános vitára. Lyne kezdte a beszélgetést és óriási megdöbbenésre több száz csillagász előtt beismerte, hogy sajnos tévedett. Ugyanaz a számítási hiba csapta be őt és a team-jét, ami miatt Wolszczan kontroll kalkulációt kért Frail-től. Wolszczan még két éven át dolgozott a számítások pontosítása érdekében. Végül kétséget kizáróan bizonyítottá vált, hogy a pulzár körül  minimum három bolygó is kering: egy 4,3 Föld tömegű, egy 3,9 Föld tömegű, valamint egy aprócska, fél Hold tömegű égitest. A pulzártól való távolságuk igen csekély, ha a mi Naprendszerünkben volnának, akkor mindhárom bolygó a Merkúr pályáján belül keringene.

A történethez még hozzátartozik, hogy később, 2003-ban a korábban kudarcot vallott Lyne fedezte fel az első olyan kettőscsillag rendszert, amelynek mind a két tagja pulzáló neutroncsillag (PSR_J0737-3039).