Mi is csatlakoztunk a nemzetközi kezdeményezéshez, így tegnap 20:00 és 21:00 óra között kizárólag  a mécses világított a lakásunkban - a kislányom legnagyobb örömére:

    Mivel az időjárás még mindig nem kedvező ahhoz, hogy éjjel, szabad ég alatt kipróbáljam a műszereimet,  megpróbáltam fotókat készíteni a közeli katolikus templom tornyáról. Az épület a Google Earth szerint kb. 1160 m-re van a házunktól. A  fényképeket a nyitott ablakon keresztül csináltam, így a levegő meglehetősen vibrált. A zenittükröt nem tettem be, közvetlenül a kihuzatba erősítettem az Omni XLT távcsőhöz kapott 25mm-es okulárt. A templomtorony óráját a látómező közepére állítottam, majd a keresőtvcsővel is "megcéloztam" az órát - nem tudom mennyire sikerült pontosan, majd az első éjszakai észlelésnél utánaállítok. Felszereltem a William-Optics Digiscoping adaptert, és a kis  csavarokkal a leírásnak megfelelően  beállítottam a fényképezőgépemet is (Olympus FE-115). Kis finomhangolás után eltűnt a vignettáció és a következő eredményt kaptam:

A tervem, hogy majd a Húsvéti ünnepek alatt kipróbálom a refraktoromat csúfosan befulladt. Az időjárás nem volt kedvező, még a hó is szakadt egy fél napon keresztül, a lányom teljesen kétségbeesett, hogy a nyúl nem talál majd ide... Bánatomban újra elővettem a kollimációs okulárt és legyőzve bizonytalanságomat és félelmemet nekiláttam annak a "kiöblösödésnek" az eltüntetéséhez, amit az előző post-ban említettem. A feleségemet megkértem, hogy kukkolja a képet, én meg elkezdtem a csavarokat tekergetni a nejem instrukcióinak megfelelően. Jelentem a "kiöblösödés" megszűnt létezni, mintaszerű az okulárban a lámpafény által keltett kép. Na most már csak egy csillagos éjszaka hiányzik a távcső végső tesztjéhez.

Ahogy azt az előző postban írtam, csillagos ég nem lévén, kipróbáltam a Cheshire-okulárt, amit a távcső mellé adtak. A távcsövet feltettem az EQ3-ra, majd vízszintbe állítottam. A tubuson fennhagytam a porvédő sapkát, az okulárfoglalatba erősítettem a kollimációs okulárt, amelynek az oldalsó nyílásába kb. 30 cm-ről belevilágítottam egy 40W-os olvasólámpával. Őszintén szólva azt gondoltam, hogy az eredmény sokkal egyértelműbb lesz. Láttam egy fényes zöldes színű pontot, körülötte halványabb koncentrikus körökkel. A legfényesebb ív alakja is tökéletes körnek tűnt, ugyan a jobb felső részén, úgy 1-2 óránál halvány kiöblösödés látszódott. Azonban ha megmozdítottam egy kicsit is az okulárt, akkor a kiöblösödés elhalványult, alakja megváltozott. Ez azt is jelentheti, hogy az okulár  fényvisszaverő "felülete" egyenlőtlen nem? No mindegy...

Miután sikeresen túltettem magam az objektívre került kicsiny szennyeződés okozta sokkon - úgy döntöttem nálam jóval tapasztaltabb emberek tanácsára, hogy nem foglalkozom a dologgal, fejembe vettem, hogy megtanulom a refraktorhoz kapott Cheshire-kollimátor használatát. Teszem ezt azért is, mert az időjárás nem megfelelő egy csillagteszthez... Bár olyat sem csináltam még...
Ha jól értelmezem az interneten olvasottakat, akkor szépen felteszem az objektív védőt, majd leveszem a zenittükröt és a helyére, közvetlenül a kihuzatba beerősítem a kollimátort. A kollimátor oldalsó nyílására ráirányítok valamilyen erősebb fényforrást, majd a kollimátor végén levő kicsi lukba tekintve ellenőrzöm az objektív beállítását. Ha egy fényes "pontszerű foltot" látok, akkor elméletileg minden rendben van a távcső beállításaival. Ha azonban kettő, vagy több folt tűnik fel, akkor a távcső objektívjét jusztírozni kell. Ma este kipróbálom! Addig is néhány link a témáról:

William Geersten cikke a kollimációról (angol)
Refraktorok kollimációja (angol)
Az astronomydaily.com fórumának bejegyzése (angol)
Refraktor jusztírozása (magyar)