Péntekre egy könnyed, de látványos kis videót szántam a nagyérdeműnek. A csillagász szakkörök alkalmával a srácok már többször kérdezték, hogy az éjszakai égen milyen látványt nyújtana, ha a Hold helyett egy másik égitest, mondjuk a Mars, vagy a Jupiter keringene tőlünk 380.000 km távolságra. Nos bradblogspeed.com oldalon találtam egy olyan animációt, ami választ ad erre az igen kínzó kérdésre. Szigorúan csak a látványról van szó, tekintsünk el a gravitációs és egyéb anomáliáktól... HD-ben teljes képernyőn ajánlott!

Hogyan nézne ki a Neptunusz, ha a Föld körül keringene?

1732. április 8-án született David Rittenhouse amerikai csillagász, matematikus, órakészítő, feltaláló és geodéta. Tagja volt az Amerikai Filozófiai Társaságnak és ő volt az első igazgatója az Egyesült Államok Pénzverdéjének (United States Mint). 1769. június 3-án saját készítésű távcsövével - amely állítólag az első amerikai teleszkópok egyike -  figyelte meg a Vénusz napkorong előtti átvonulását. Már hetekkel az esemény előtt megfeszített munkával dolgozott azon, hogy a ritka jelenséget minden probléma nélkül, gyakorlottan észlelhesse.

Sajnálatos módon éppen az átvonulást megelőző napokban lett beteg. Ennek ellenére megfigyelte az okkultációt, bár állítólag a kimerültségtől - vagy az izgatottságtól - percekre elájult. Az átvonulás észlelése közben fedezte fel a tényt, hogy a Vénusz vastag légkörrel rendelkezik. Érdekes részlet, hogy az orosz Lomonosov 1761-ben Szentpéterváron ugyancsak egy Vénusz-tranzit észlelése alkalmával már eljutott erre a következtetésre. Bár mindegyikük megfigyelte és dokumentálta a vénuszi légkör létét, jó egy évszázaddal később láttak csak napvilágot ezek a felfedezések.

Néhány bejegyzéssel ez előtt írtam az iowai egyetem egy professzorának a weblapjáról, ahol igen érdekes, már-már hátborzongató hang állományokat lehet hallgatni a Szaturnusz mágneses tere és viharai által generált zajokról. Tegnap éjjel webtúrás közben ráakadtam még egy, hasonló témával foglalkozó oldalra. A Spacesound.com nagyon szépen, dizájnosan felépített honlap. Elérhető a NASA történelmi küldetéseinek (Mercury, Gemini, Apollo, korai STS programok) rádió hanganyaga. Természetesen nem az összes beszélgetés, de azért szép számmal választhatunk kedvünkre valót. A Spacesounds/Navigator menüpontra kattintva csinos kis Naprendszer modell nyílik meg, ahol a Nap és a bolygók animált képein klikkelve érdekes információk olvashatók (angolul), illetve a csillagunk, vagy az adott bolygó "hangjait" hallgathatjuk meg. A Föld esetében a Szputnyik-1, az Oroszlán üvöltés nevű magnetoszféra jelenség, a bolygó körül keringő űrszemét és a Földről származó rádiózaj (mobiltelefonok, repülőgépek stb.) hanghatásait élvezhetjük. A modell bal felső sarkában egy fekete lyuk és két pulzár által kiadott kozmikus rádióadásba is bele lehet fülelni. Az animációk szépek, az oldal kiválóan alkalmas egy-egy gyerekeknek tartott csillagászati előadás feldobására.

Némi visszatekintést is adva a mai bejegyzésnek: 10 éve a mai napon, 2001. április 7-én indult hat hónapos útjára a Mars Odyssey űrszonda, hogy bolygó körüli pályáról vizet keressen, illetve, hogy megfigyelje a marsi vulkanikus tevékenységeket. A szonda a Marshoz megérkezve nem - csak - a fékezőrakétáit használta a lassításhoz, hanem végrehajtott egy "légkör-fékezés" nevű manővert, amiben a marsi légkör ellenállását kihasználva sikerült mintegy 200 kg tüzelőanyagot megspórolnia. Ez a megmaradt üzemanyag igen jól jött az azóta történt pályamódosítások elvégzéséhez. Az eszköz missziója több hosszabbítást követően jelenleg is tart.

A küldetés hivatalos honlapja: NASA Mars Odyssey

Ha már csillagászattörténeti aktualitásoknál (micsoda ellentmondás) tartunk, 121 éve a mai napon (1890.04.06-án) született André-Louis Danjon francia csillagász és műszertervező, a holdfogyatkozásoknál ma is használatos fogyatkozás alatti Hold fényesség skála megalkotója. A Danjon-skáláról bővebben Kaposvári Zoltán honlapján olvashattok. Danjon munkásságának rövid összefoglalója a História Tudósnaptárában böngészhető.

A legközelebbi holdfogyatkozás 2011. június 15-én lesz, 17:24 UT kezdőidőponttal. A számítások szerint különösen hosszú, mintegy 100 perces lesz a totalitás időszaka. Kiváló alkalom a gyakorlatban is kipróbálni a skálát!

389 éve ezen a napon, 1622. április 5-én született Vincenzo Viviani olasz tudós, matematikus. Miután nagyon kedvelem Galileo Galilei élettörténetét - számomra ő testesíti meg a csillagász archetípusát - illő, hogy megemlékezzek tanítványáról és segítőjéről. Viviani 17 éves korában, 1639-ben lett Galilei segédje és egészen a mester haláláig vele maradt. Ő maga is több matematikai könyvet írt, 13 évvel Galilei halála után 1655-1656-ban összegyűjtötte és megszerkesztette az első kiadást Galilei műveiből. Korának elismert tudósa volt, részt vett a hangsebesség megállapítására vonatkozó kísérletekben, vizsgálta az inga mozgását 190 évvel megelőzve Foucault-ot, Mérnöki  munkákat is megjelentetett, több akadémiának a tagja volt. A Mediciek pártfogolták, dolgozott Torricellivel is.

Viviani 1693-ban Firenzében a Palazzo dei Cartelloni (Palazzo Viviani) homlokzatán található hatalmas kőtekercsekre, mintegy tisztelgésül, latinul felvésette Galilei életének és munkásságának főbb eseményeit. 1703-ban halt meg. Érdekesség, hogy miután az egyház 1737-ben engedélyezte Galilei méltó helyen történő újratemetését (a firenzei Santa Croce bazilikában), a síremlék építését részben a Viviani által még korábban, pontosan erre a célra létrehozott alapítvány támogatta.

Már nem tudom pontosan, hogy hol láttam először az Alien (Nyolcadik utas a Halál) című remekművet, de arra tisztán emlékszem, hogy a film elején bemutatott néhány másodperc hangulata rettentően megfogott. Az addig "megszokott"dübörgő, vagy éppen sivítva elhúzó űrhajók helyett a síri csendben lebegő Nostromo, a hidegen derengő ködök és persze a háttérben lassan közeledő LV426 látványa igazán jól visszaadta az űr hidegségét és az asztronauták jelentéktelenségét és magányosságát. Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért, de az iowa-i egyetem honlapján található hanganyagot hallgatva egyből az előbbi kép ugrott be.

A Donald A. Gurnett professzor által összegyűjtött rádiófelvételek olykor igazán kísértetiesnek tűnnek, és ha hagyjátok magatokat egy kicsit elmerengeni  a hallottakon, akkor simán átjön, hogy az űr, legyen bármilyen szép is, igazán  embertelen és idegen hely. A Cassini űrszonda RPWS (Radio and Plasma Wawe Science) műszere által rögzített, a Szaturnusz villámainak és mágneses mezejének hangjai elmennének egy jobb űr-horror film effektjeinek:

University of Iowa: Space Audio