Az államvizsga és a diplomavédés után, kisimult idegekkel folytattam a newton teleszkópom felújítását. A már egyszer próbaképpen összerakott távcsövet szétszedtem, majd a tubus záró gyűrűket, a tükörfoglalatot és a keresőtávcső tartóját matt fekete festékkel lefújtam. A  tubust egy kicsit megcsiszoltam, majd tisztára töröltem, aztán selymesen csillogó kék metálfényű spray-vel fújtam be. Na ez a művelet nem sikerült valami fényesen, mivel a festék - a bénaságomnak köszönhetően - itt-ott komolyan megfolyott. Apám amikor meglátta, csak mosolygott egyet...  Meg kellett várni, amíg megszárad, utána csiszolópapírral, meg valami brutális higítóval levakartuk a vastag festékréteget. Újrafestettük, aztán már csak az összeszerelés volt hátra.

Miután megmértem és kiszerkesztettem minden szükséges adatot a Newt program segítségével, bejelöltük az eredeti tubuson azokat a pontokat, ahol vágnunk, vagy lyukasztanunk kell. Nagy lélegzetet vettünk, aztán fűrészlapot ragadtunk és lemetszettük a feleslegessé vált csődarabot. A program adatai alapján előfúrt kihuzat helyét egy számomra ismeretlen eszköz - fúrógépre szerelt kör alakú fűrészfogas maró - segítségével alakítottuk a megfelelő méretűre. Ez elég horror beavatkozásnak tűnt.

Itt aztán egy kicsit meg is szaladt a herkenytű, de nem vészesen, csak a tubus festéséről  mart le egy kis darabot. Ez nem is fog látszani, mert az új kihuzat teljesen takarni fogja a sérülést. A munka fázisairól egyébként a képre kattintva, vagy ide klikkelve láthattok további fotókat.

A kihuzat kör alakú nyílását az egyik oldalon meg kellett reszelni, hogy a fogasléc gond nélkül beférjen. Dörzspapírt használva szépen lesimítottam a sorjás részeket. Kimértük és bejelöltük, majd kifúrtuk a segédtükör póklábainak helyét, valamint a kihuzat rögzítőcsavarjainak nyílását. Ekkor már láttam, hogy az egész beavatkozás legkritikusabb része a távolságok helyes megállípítása és kimérése volt. Ugyanis ha rosszul mértem ki a főtükör fókusztávolságát, akkor a kihuzat adott esetben túlságosan bele fog lógni a fényútba. Ugyan el lehetne vágni a kihuzatot, de ez a fogaslécet is tekintetbe véve nagyon gánya munkának tűnt. A legjobbakat remélve összeszereltem a segédtükröt, majd a póklábak segítségével a helyére csavaroztam.

Na szóval megérkeztek a távcsőtükrök. Megkezdődhet a felújítási munka. Első lépésben összeraktam a távcsövet az eredeti fókuszírozóval. Szűrővel a Napnak fordítva élesre állítottam a képet - különösebb kollimáció nélkül -, majd lemértem az általam fontosnak tartott távolságokat.
A mérések szerint a főtükör átmérője 95 mm. A Nap képe a főtükörtől kb. 1030 mm-re volt éles, így a tükör fényereje f/10.8 (~f/11). A főtükör és a segédtükör távolsága kb. 900 mm. A segédtükör középpontja és a fókuszpont közötti távolság kb. 132 mm. A segédtükör középpontja és a tubus vége közötti távolság 70 mm. A segédtükör 25 mm * 35 mm-es. Az ilyenformán kiszerkesztett távcső valahogy így néz ki az ingyenesen letölthető Newton programban. Az általam megadott alapméretek alapján a program által kalkulált paraméterek itt-ott kicsit eltérnek a valóságtól, de nem jelentős mértékben.
Az új okulár kihuzat felszerelésével a program szerint kb. 85 mm-rel rövidebb lesz a tubus. Vignettáció és kóros fényveszteség nem fog fellépni. Az igazság az, hogy fogalmam sincs mennyire megbízható ez a program, valamint a méréseim pontossága is minden bizonnyal hagy némi kívánnivalót maga után, így felkészülve minden eshetőségre beszerzek némi szennyvízcsövet, ha a jelenlegi darabot elszúrnám.