Mi ez az egész?

Blog a távcsövem felújításáról, az amatőrcsillagász hobbim újrakezdéséről, meg mindenféléről ami még az eszembe jut.

Távcsöveim

  • Celestron Upclose 10x50w binokulár
  • Bresser 10x50 binokulár
  • Celestron 102/1000 Omni-XLT refraktor
  • Uránia 95/1000 Newton reflektor


Észlelőhelyem
N 46°52'47"
E 18°03'36"
Alt: 122m

Hányan olvasnak? page counter
Hányan olvastak
(2008.06.06. óta)


The next version of Ubuntu is coming soon

A Hold fázisa

A Nap (SOHO)

SOHO Nap kép

Hogy volt - William K. Clifford kalandjai #1

2011.05.04. 22:57 | Dharma | Szólj hozzá!

Címkék: hogy volt csillagászattörténet

A szombati jó idő érdekében történő zsolozsmázás közben azért van némi időm a webet túrni. Így akadtam egy fiatalon elhunyt angol matematikus nevére, aki 166 éve éppen a mai napon – 1845. május 4-én - született. William Kingdon Clifford igen tehetséges és nagy jövő előtt álló matematikusként végzett a cambrindge-i Trinity College-ben. Az életrajza szerint számos korszakalkotó gondolata volt, többek között Einstein relativitás-elméletének egyik „előfutáraként” cikket írt az anyag térelméretéről (On the space theory of matter). Tanárként és tudományfilozófusként is elismerték. 1876-től többször rosszul lett, valószínűleg túlhajszolta magát, majd 1879. március 3-án Madeira szigetén tuberkulózisban elhunyt. A sors furcsa fintora, hogy 11 nappal később 1879. március 14-én a németországi Ulm városában született meg Albert Einstein.

Bár Clifford rövid élete már így is érdekes, én mégis azért írok róla, mert az életrajzi adatai szerint 1870. decemberében a szicíliai Catania-tól északra egy napfogyatkozás expedíció tagjaként túlélt egy hajótörést. Kicsit utána kutattam az esetnek az interneten és több nagyon érdekes részletet találtam. Az 1870. december 22-i teljes napfogyatkozás megfigyelésére több expedíció is szerveződött. A fogyatkozás igen kedvező módon Dél-Európában, Észak-Afrikában és az Égei-tenger vidékén volt látható. (A napfogyatkozás láthatóságának térképe) A Pietro Tacchini és Gaetano Cacciatore csillagászok által szervezett olasz tudóscsoport, a portugál João de Brito Capello meteorológus által vezetett portugál csoport mellett többek között angolok, oroszok és amerikaiak is készültek a jelenség észlelésére. Clifford az angol expedíció tagjaként a H.M.S Psyche fedélzetén indult el Szicíliába. Sajnos magának Cliffordnak nem találtam semmilyen feljegyzését az útról és az észlelésről, de egy útitársa W.G. Adams professzor nagyon hangulatos összefoglalót írt az eseményről. Egyébként is rajongok a XIX sz. viktoriánus koráért, gondoltam lefordítom a memoár némely részét. Nem vagyok kifejezetten egy műfordító, de igyekeztem a legjobbat kihozni magamból:

 

W.G.Adams professzor tudósítása az 1871. december 22-i napfogyatkozás megfigyeléséről a szicíliai Augusta-ban

(Kings College, London 1871 februárja)

"A szervező bizottsággal történő végleges egyeztetések előtt felkértek arra, hogy vegyek részt az angol napfogyatkozás expedícióban. A Kings College-beli előadásaim miatt nem tudtam elutazni az expedíció többi tagjával, így én csak december 9-én, péntek este indultam, követve a Szicíliába tartó csoportot, akikhez december 14-én, szerdán reggel csatlakoztam Nápolyban. A Psyche (H.M.S. Psyche) napközben érkezett meg, majd miután a fedélzetre szálltunk délután négy óra körül futott ki a kikötőből. Békés, szélcsendes délután volt, az öböl vize teljesen nyugodtan fodrozódott, a háttérben gyönyörű látképpel, a napfényben úszó várossal és a könnyű gőz és füstpamacsokat eregető Vezúvval. A tenger egész éjszaka nyugodt maradt. Másnap reggel, miután elhagytuk Messina-t megbeszélést tartottunk és kiosztottuk a megfigyelési feladatokat. A felszereléseket a fedélzetre vittük, miközben gyönyörködtünk a part és az Etna látványában. Ekkor, szerencsétlen módon a Psyche zátonyra futott. Ez az esemény rányomta sötét bélyegét az egész expedícióra és teljesen felborította az addig felállított terveinket. Szándékaink szerint Szirakuza lett volna a főhadiszállásunk, de az események után Mr. Lockyer úgy döntött, hogy Catania-ban állítjuk fel az állomáshelyünket. Roscoe professzor lett az Etna lejtőin észlelő csoport vezetője, engem pedig felkértek, hogy az Augusta expedíciót irányítsam. Az Augusta-ba induló megfigyelők az alábbiak voltak:

  • Mr. Brett, egy reflektorral, feladata a korona rajzolása
  • Mr. Burton, egy spektroszkóppal
  • Mr. Clifford és Mr. Ranyard feladatuk a polarizáció vizsgálata
  • Mr. Samuelson feladata általános megfigyelések végrehajtása

Porter ezredes és néhány Máltáról érkező tisztviselő önként jelentkezett a korona rajzolására. Mr. Brett-et felkértük, hogy azonnal induljon Augusta-ba és egyeztessen Porter ezredessel a táborunk és az észlelőhely részleteiről. A többi észlelő december 19. hétfőig Catania-ban maradt az eszközökkel ismerkedni és gyakorolni, miután úgy gondoltuk, hogy a bencés monostor teraszai és kertje jobb helyszín erre, mint az Etna, vagy éppen Augusta. Miután eddig nem folt lehetőség a műszerek tesztelésére, ezek a gyakorlatok rendkívül fontosak voltak, különösen azok számára, akik a polarizáció megfigyelésével lettek megbízva, illetve azoknak, akik adott esetben még nem is ismerték az eszközüket…"

"…December 19-én, hétfőn Mr. Clifford és én elhagytuk Catania-t és hajóval Augusta-ba indultunk. A széljárásnak köszönhetően csak nyolc óra körül értük el a Capo San Croce-t, majd miután megkerültük a part felől fújó erős nyugati szélben haladtunk. Az este folyamán kétszer is – fél hét körül, majd később körülbelül hét órakor – briliáns északi-fény jelenséget láttunk. A jelenség sokkal szebb volt, mint a nevezetes északi-fény, amit októberben láttam és gyönyörűbb volt, mint amit valaha is megfigyeltem. Először rózsaszín szalagok jelentek meg az égen merőlegesen a keleti horizontra a Jupitert is elérve. Úgy ítéltem meg, hogy a jelenség az ekliptikán, vagy ahhoz nagyon közel látszódott. Később újabb szalagok húztak be az égre északról és észak-keletről, míg az egész égbolt rózsaszínes mályvás színt öltött. Körben az északi és keleti horizonton valami bizonytalan szürke derengés látszódott, mintha vastag köd ereszkedett volna alá, de úgy tűnt, hogy itt-ott kapcsolódik az északi-fényhez. Az állatövi fény fehér ködösségként tisztán látszódott a nyugati égen közel az ekliptikához. Ahogy egyre sötétebb lett, úgy tűnt, mintha a tenger vize erősen foszforeszkálna. A vízbe csapódó evezők által felvert cseppek fényesen ragyogtak és az evezőcsapások okozta örvények élesen és tisztán fénylettek..."

A történetet mindenképpen folytatni kívánom, addig is itt egy térkép a környékről, ahol az események zajlottak:

A bejegyzés trackback címe:

https://arcadia.blog.hu/api/trackback/id/tr802879463

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.