Már sikerült is elmaradnom a beígért mindennapi bejegyzéssel, de sebaj, lényeg a jószándék és az akarat. Pénteken el kellett vinnem négy ifjú focistát Dunakilitibe egy teremkupára és csak este 1/2 9-re értem haza. A srácok 3. helyezést értek el, ügyesen játszottak, bár az én ízlésemnek egy kicsit sokat reklamáltak. 18-án véletlenül, szemétkihordás közben, 19-én már tudatosan binokulárral felszerelve vártam a Nemzetközi Űrállomás és a Discovery kettősének átvonulását. Az időpontok és a koordináták pontosításában a Heavens-above honlap volt a segítségemre, ha valaki neadjisten még nem ismerné, mindenképpen látogassa meg! Pontosan a honlapon jelzett időpontban és helyen tűnt fel a fényes csillagszerű ojjektum. Binokulárban én nem láttam a kiterjedését, Kirami a Makszutov.hu fórumán még alakot is felfedezni vélt. Nagyon tetszett a megfigyelés, a jövőben több időt és figyelmet próbálok szentelni a műholdátvonulásoknak.
A mai napra rendelt cikkecske-írásocska egy általam még nem ismert csillagászról szól. 1927-ben, New-York-ban ezen a napon született Halton Christian_Arp amerikai csillagász. 1949-ben a Harvardon diplomázott. Arp korunk egyik legjelentősebb elméje a galaxiskeletkezés és fejlődés kutatásának területén. Az Ősrobbanás elméletének egyik kritikusaként vált ismertté. 1966-ban kiadták az általa összeállított Különleges_Galaxisok_Atlaszát (The Atlas of Peculiar Galaxies), amelyben 388 szokatlan csillagrendszer bemutatása mellett a galaxisok kialakulásának és fejlődésének addig kevéssé vizsgált területét tárgyalta. Arp feltételezése szerint a kvazárok egy-egy galaxis aktív magjából kilökött „helyi” objektumok, ellentétben a Maarten Schmidt állításával, miszerint a kvazárok nagyon távoli galaxisok, amelyek az Univerzum tágulása miatt extrém nagy vöröseltolódást mutatnak. Arp érvei között szerepel a csillagászati felvételeken többször előforduló jelenség, hogy a kvazár egy-egy olyan galaxis „előterében” van, amelynek a vöröseltolódása kisebb, mint magáé a kvazáré, tehát ha szigorúan csak a Hubble-féle törvényekre hagyatkoznánk, akkor azt kellene állítanunk, hogy a háttér galaxis közelebb van, mint az „előtte” elhelyezkedő kvazár. Az 1960-as évek óta sokat fejlődtek a megfigyelő csillagászat eszközei, a Hubble űrtávcső fellövése után a sorozatos mély-ég megfigyeléseknek köszönhetően általánosan elfogadottá vált az a nézet, hogy a kvazárok mégiscsak óriási vöröseltolódással rendelkező nagyon távoli galaxisok. Bár a megfigyelések nem támasztották alá Arp feltételezéseit, a csillagász továbbra is publikálja az Ősrobbanás elméletét bíráló és saját hipotézisét kifejtő írásait a tudományos fórumokon.
