Vasárnap végre valahára derült idő volt és ami a legfontosabb ez kitartott estig, így kivihettem a szabad ég alá a távcsövet. Még délután, egy kis kertészkedést követően készítettem egy napszűrőt a Leventétől kapott Baader fóliából, egy CD tartó hengerből, apám íjász lőtábla alapanyagából - valami polifoam-féle - és némi ragasztószalagból. Nem mondom, hogy szépségdíjas alkotás, de a célnak remélem megfelel, ugyanis nem tudtam kipróbálni, a Nap már lenyugvóban volt, a kislányomat pedig fürdetni kellett.
Kb. 20:05-kor vittem ki a távcsövet az udvarra. Úgy terveztem, hogy elvégzek egy csillagtesztet a Polarison, aztán megnézem a Szaturnuszt, a Marsot és az Orion-ködöt. Mindezt csak a teleszkóp tesztelése végett, nem akartam feljegyzéseket, rajzokat készíteni. A levegő nem volt igazán nyugodt, a csillagok közepesen szcintilláltak, ráadásul az utca túloldalán lakó szomszéd valamiért égve hagyta a garázsbejárójukat megvilágító reflektort. Két okulárt vittem ki, a távcsőhöz kapott 25mm-es szemlencsét és egy, eredetileg 70 mm-es Skywatcher refraktor mellé adott 10mm-es Kellnert, valamint egy GSO 2x Barlow-t.
Az első és legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy beláttam: igaz a mondás, miszerint egy mechanikát NEM lehet túlméretezni a távcsőhöz. EQ3-at tettem a 102-es Celestron alá és bizony minden mozdulatnál beremegett a kép. Később átnézem az állványt, hátha lehet javítani a dolgon. A pólusra állítással voltak kisebb gondjaim, de azért összehoztam a dolgot.
Csillagteszt: A Sarkcsillagot beállítottam a keresőtávcső szálkeresztjének közepébe, majd kíváncsian kukkantottam az okulárba. (Előtte kivettem a zenittükröt és közvetlenül a kihuzatba helyeztem a szemlencsét.) A Polaris szinte pontosan a látómező közepén volt. A 25mm-es oklival defókuszáltam a képet. meglehetősen hullámzó, de számomra tökéletesnek tűnő koncentrikus köröcskéket láttam. Sehol egy szabálytalan görbület. Ugyanezt láttam a 10mm-es Kellner-rel is. Őszíntén szólva nem vagyok túl tapasztalt e téren, de én nem sok kivetni valót találtam az optikában. Kissé színez, de számomra még elviselhető mértékben.
Szaturnusz: Könnyű megtalálni az Oroszlán csillagképben. Már 40x-es nagyítással is nagyon szép képet ad, a 10 mm-es okulárt használva pedig látszik a Cassini-rés, valamint a gyűrű látványos árnyéka a bolygón. (Az optika színezése határozottan látszott néha.) Felhősávokat csak nagyon bizonytalanul figyeltem meg. Itt csúcsosodott ki legjobban a mechanika alulméretezéséből adódó probléma. Csak nagyon nehezen tudtam fókuszálni, a kép állandóan remegett, így nehéz volt megtalálni az ideális állást. A Synta gyár valamilyen ragacsos kenőanyaggal kente be a kihuzatot, ennek köszönhetően ugyan simán csúszik a fogasléc, de határozottan kell fókuszálni, így óhatatlan az állvány kismértékű feszítése, meglökése.
Mars: A Mars az eta Gemini mellett látható az este, nagyon szép párt alkotva a csillaggal. A bolygó teljes csalódás a távcsőben 40x-es és 100x-os nagyításokkal, de 2x Barlow-val, 10mm-es okulárt használva sem mutat részleteket. A fókuszálás itt is jelentős probléma.
Orion-köd: Az Orion csillagkép a délnyugati égbolton már lenyugvóban volt. Nagyon könnyen megtalálható és látványos objektum az M42. A távcsőben szép képet mutat, bár sokkal jobb volna, ha sötétebb lenne az égi háttér. Kis nagyítással többet mutat.
Sikeresnek ítélem az első másfél órámat a távcső mellett, nem csalódtam a műszerben és szerintem jó társam lesz. Nagyon remélem, hogy az elkövetkezőkben több alkalmam lesz megfigyeléseket végezni és teljesen összebarátkozni a Celestron refraktorral.
