Június 15-én én is nagyon készültem a holdfogyatkozás észlelésére. Eredeti terveim szerint kitelepültem volna valami olyan helyre, ahol szép és tiszta rálátásom lett volna a keleti horizontra. Ez sajnos meghiúsult, így az udvarunk hátsó részében a vízgyűjtő hordók mellé fészkeltem be magam. Ez ugyanis a legalkalmasabb pont, ahonnét kelet felé nézelődni lehet. Kipakoltam az észlelőasztalomat, a 102/1000-es Celestron refraktoromat, valamint a 130/650-es Newton távcsövet. A refraktor kihuzatába egy 25mm-es Plössl okulárt helyeztem, majd egy DIY adapter segítségével mögé erősítettem a kis Canon pocket gépemet. A fényképezőt az EasyCap digitalizáló eszköz segítségével összekötöttem a laptopommal, így a képernyő segítségével tudtam fókuszálni. A holdkeltét sajnos nem láttam a szomszéd házak és a fasor miatt. Amikor már észlelhető magasságba jutott a Hold, már bőven elkezdődött a totalitás.
Nagyon sötét fogyatkozás volt, a Danjon-skálán egyértelműen L=0, értéket adnék neki. Miután megpillantottam a Holdat, igyekeztem azonos időközönként fotókat készíteni róla. Ez természetesen nem sikerült maradéktalanul. Egyrészt iszonyatosan sok szúnyog támadott, ami rendkívül zavart . Másrészt nagyon szűk helyem volt, egyszer majdnem felborítottam az egész refraktort, állványostul, mindenestül, mert a tükrös távcsőben történt szemlélődést követően egy szerencsétlen fordulás közben az övem beleakadt az ellensúly rúdjába. Az agyvérzés kerülgetett elhihetitek! Azért csak összehoztam a fotókból egy kis animációt. Tekintetbe véve az eszközeimet és a lehetőségeimet meg vagyok elégedve az eredménnyel: