Lehet, hogy sokak számára triviális a téma, megvallom őszintén, nekem az újdonság erejével hat. Talán az az oka, hogy sohasem érdeklődtem a rádiók, meg a rádiózás után - leszámítva gyermekkoromban a "Sziriusz bácsi" újabb és újabb adásának kötelező meghallgatását. A rádiócsillagászat is meglehetősen misztikus számomra, nagy tudású emberek hatalmas tányérantennákkal ésszel szinte felfoghatatlan dolgokat művelnek. A hátsókerti asztronómiához és a reneszánsz dolgokhoz szokott agyam nem tud mit kezdeni velük, így aztán csendes tisztelettel felnézek rájuk. Az eszközeik minden bizonnyal drágák, nagyok, nehezek, céljaik egészen más léptéküek, mint egy amatőrcsillagász céljai. Azonban van egy kicsi terület, amely ha nem is igazi rádiócsillagászat, mindenképpen kapcsolódik a témához, ráadásul én is értem a lényegét. Ez pedig a meteorok rádióval történő észlelése. Meglepően sok angol honlap foglalkozik a témával és meglepően kevés magyar oldal említi meg részletesebben.
Hát nézzük miről is van itt szó... Az ugye tudvalevő, hogy a Föld égi pályája során meglehetősen nagy mennyiségű kozmikus anyaggal ütközik össze. Naponta több tonnányi tömeg csapódik a légkörnek, többnyire a 0,1 mm-10 mm közötti mérettartományból. Olykor nagyobb testekkel is ütközünk, a 10 cm-es meteorok már tűzgömbként - bolidaként - szelik át az eget, fényességük meghaladja a -4 magnitudót. A légkörben el nem égett meteorok meteoritként a felszínbe vágódnak krátert vájva, kisebb-nagyobb problémát okozva. A dinoszauruszok kipusztulását okozó meteoritbecsapódást követő kataklizma a nagyobb problémák egyik ékes példája. Többnyire azonban - hála Istennek - lakatlan területen, kisebb testek zuhannak a földre.
A meteor a légkörbe való belépésekor, kb. 80 - 120 km magasan felizzik, ionizálva a körülötte levő levegőt. És itt jön a "trükk", ugyanis a meteor nyomán ionizált gázoszlop képes a rádióhullámok visszaverésére, ideértve a földön szép számmal működő FM rádióadók adásait és a TV adást is. Természetesen csak néhány másodpercig verődnek vissza a hullámok, addíg amíg az ionizált "meteornyom" el nem enyészik. A visszavert hullám pedig viszonylag könnyen fogható egy hétköznapi digitális FM rádióval is. A felhős ég, valamint a fényes telihold nem akadályozza tovább a meteorészlelő munkát. Nem beszélve arról, hogy szabad szemmel csak az egy tized grammnál nagyobb tömegű meteorokat tudjuk észlelni, míg rádióval a sokkal kisebb testek is érzékelhetők.
A rádiómeteorok észleléséhez tehát nem kell más, mint egy rádió, egy antenna, meg egy távoli rádióadó, ami az észlelés pillanatában is sugároz. A rádió egy FM vételre alkalmas digitális készülék legyen. A rádiót be kell hangolnunk egy olyan hullámsávra a 87.5-108 MHz-es tartományban, ahol az észlelés helyszínén nincs semmilyen adás, tehát csak fehér zaj hallatszik, de amely hullámsávot egy, kb. 300-2000 km-re levő rádióadó használ (a legmegfelelőbb, egy, a megfigyelés helyszínétől 500-800 km-re található, minimum 30 KW energiával sugázó rádióadó).
A rádiónk antennáját - lehetőleg egy Yagi-antennát - e felé az adó felé kell fordítanunk. Ekkor statikus zörej hallatszik, ám ha egy meteor a vételnek megfelelő szögben lép be a légkörbe, az ionizáció miatt megszólal a távoli adó adása. Ez egy tizedmásodperctől, néhány másodpercen át akár percekig történő kapcsolat is lehet a rádiónk és a távoli adó között. A meteorokról visszaverődő rádióhullámok határozottabb sercegéseket, adásfoszlányokat közvetítenek. A repülőgépekről visszaverődött jelektől a nagyobb intenzitásuk, és a hirtelen megjelenésük és szakaszos elhalásuk különbözteti meg a meteorok hangját. Ha valakinek megjött a kedve a dologhoz, az alábbi linken jóval több és szakszerűbb információhoz juthat magyarul:
MCSE Radiomet honlap
Egy nagyon jó honlap angolul:
Jordán Amatőrcsillagászok honlapja (JAS)
Néhány példa a meteorok ionizált gázoszlopáról visszaverődő hullámokra:
echosup.wav
fond.wav
rad8.wav
